Visz Község címere:

Az Önkormányzat címere: Fekete keretben kék mezőben, baloldalt fent ezüst alapon élével kifelé néző csoroszlya, középen alul a település domborzati viszonyait ábrázoló barna színű domborulat a domborulat tetején baloldalt a településre jellemző szőlőművelést ábrázoló szőlőtőke, szőlőfürtökkel, a domborulat tetején jobboldalt az erdőművelést ábrázoló tölgyfa, jobboldalt lent ezüst alapon élével kifelé néző eke. A címer felett középen aranyozott betűkkel a község nevét feltüntető felirat.

Visz Község legrégibb története:

A jelenlegi Visz Község 1229-ben Wisch alakban a Székesfehérvári káptalan birtoka.
Az 1332 – 37. évi Pápai tizedjegyzék szerint plébániája is volt.
1348.-ban a Nyúl Szigeti apácák tartottak egyes részeihez jogot és ekkor már a Körözs vármegyei Fancs –család birtoka.
1409-ben néhai Fancs János itteni birtokait emlegetik.
1424-ben Fancs János fiai: János, Imre, Bertalan és László itteni birtokaikon megosztozkodtak és 1455-benkirályi adományt nyertek a birtokaikra.
1536-os évi adólajstrom szerint földesurai a Székesfehérvári káptalan Philep Miklós az itteni plébános és Fánchy Ferenc voltak.
Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint csak 13. házból állott.
A mai település helyétől északi irányban helyezkedett el az úgynevezett /Szekrénykút/ irányában.
1556-os évek után a törökök a települést feldúlták, felégették.
Az emberek elmenekültek és a későbbiek folyamán a házaikat a mai település helyén építették fel.
Az 1979-es években a Szekrénykúti területet diótelepítés alá forgatták.
A forgatás után a talaj színén kirajzolódott három, négy kemence ovális, elszíneződött rajzolata, mely belül vörös kifelé sötétebb kékes árnyalatú, mely arra utal, hogy a településen élők fazekas mesterséggel is foglalkoztak a földművelés mellett.
1726.-ban Vázsonyi Gergelyné, 1763.-tól a Rendesi Bárány családé volt.
1773.-ban Bárány Tamás örökösei, Jankovics Antal özvegye, Bárány László, György, Ferenc örökösei: István és ifjú Ferenc voltak földesurai.
A XIX. sz . első felében e családon kívül még a Palocsay és Szalay családok is birtokosok közé tartoznak.

A XX. sz. legelején a községhez tartozó Cser Major a Pozsgaiak és Juhász János tulajdona.
Viszi puszta pedig a fent említett Szalay család leszármazottainak tulajdonát képező Szalay család birtoka. A későbbiek folyamán ez a birtok rövid ideig Rádics Jánosné, majd Gárdonyi nevezetű birtokosától megveszi Dr.Szekér. Akinek tulajdonát képezi egészen a felszabadulást követő földosztásig.
1919-ben ugyanebből a Visz pusztai birtokból 40.kh. a nincsteleneknek részére kiosztásra került, melyet a mai napig „proletár föld „- nek neveznek.
Az 1910-es évek adati szerint a lengyeltóti járáshoz tartozó kis község, melyhez Cser Major és Viszi puszta tartozik.Lakosainak száma: 300. színmagyar.Házainak száma: 41.

Postája: Látrány, távírója és vasútállomása Karád.
Az első világháború előtt a községhez tartozó földterületet birtokolták:
Horvátok, Turzók, Józók, Kovács Sándor, Kovács János, Kálmán János, Papp József, Pál István, Lakos Imre, Szabó József, Szabó Sándor, Szabó Imre és Pintér János.
Cser Major ez időben a Pozsgaiak és Juhász János tulajdona.
A község lakosai közül 7.-en vesztették életűket a háborúban.
1919.-ben a fehérterror ideje alatt néhányan elhurcolásra voltak ítélve, de szerencsére nem került rá sor.
Az első és második világháború közötti időben a község a lengyeltóti járás széleként a Látrányi kőrjegyzőséghez tartozott.
Ez időben egy vegyesboltja és egy kocsmája volt.
A falu vezetője a bíró volt, akit a virilisták választottak, egy helyettes bíró és két elöljáró volt mellette.
Választott bírók voltak:Kovács János Józó Lajos,Szabó József Turzó Andor,Horváth Pál
A tanácsok megalakulását megelőző időkben Szabó Sándor és id.Pintér Pál volt a bíró.

A község lakossága a viszonylag kis területű földjét a mostoha domborzati és talajviszonyok miatt nagy fáradsággal és viszonylag kisebb terméseredményekkel művelete.
A legszegényebbek a nagygazdákhoz is jártak napszámba. Ipari foglakozású csak a község kovácsa volt. Közvetlenül a felszabadulás előtti időkben 9.-en végeztek középiskolát, főleg polgárit. Elemi iskolája az 1910.-es évek elejétől volt a tanácsház épületében.
1935.-ben az új iskola épült egy tanteremmel, ami egyben templom is volt mindkét felekezet számára.Orvosi ellátás szempontjából először a Balatonboglári később a Karádi körzeti orvoshoz tartozott.

Látrányhoz az 1930.-as években csatolták orvosilag. A rászoruló beteget Kaposvárra vitték kórházba. Gyógyszerellátás Balatonlellén vagy Karádon volt.
A község kövesútja Berencsétől a falu észak-nyugati végéig már az 1910.-es években volt. Az út, mely a községet Karáddal és Balatonlellével összeköti közvetlenül a második világháború előtt épült.A második világháború végén a község állatállománya kb. 200.db marha, 50 ló és kevés birka.

Visz Község története 1945.-től.
Községünk a második világháború alatt hadműveleti terület nem volt.
1944.november utolsó napjaiban a német csapatok keresztül vonultak.
Itt vitték át Karád felől jövet az összeszedett leventéket és az elrekvirált lovakat.
A szovjet csapatok 1944 decemberében vonultak át, de itt nem álltak meg.

1945.-ben a községben megkezdődött a földosztás.
A helybeliekből alakult a földosztó bizottság tagjai:
Kovács Lajos, Fábri József, Csepregi György, Kálmán Sándor, Szekér István
Valamennyien földművesek. Elnökük Kovács Lajos volt. A földterület a családtagok száma, valamint az addigi saját földterület nagysága alapján osztották szét.

Ugyancsak felosztásra került a gazdasági felszerelés és állatállomány egy része. Ekkor Kovács Béla és dr. Szekér tulajdonát képező földeket osztották szét. Ugyancsak e két birtokosnak még maradt földjét 1948.-ban Fok pusztai, majd Csillag pusztai végül a Balatonboglári ÁG. Vette birtokába.
Az új földtulajdonosok a saját földjükön dolgoztak, de családtagok és a fiatalok közül sokan az ÁG. Szerződött munkásai lettek.
Az ötvenes évek második felében-községünkben két új utcasor alakult ki. József A. U. és Petőfi S. Utca - FAGI kölcsönnel épült házakból.
Községünk a tanácsok megalakulásáig a látrányi körjegyzőséghez tartozott, hely vezetője a bíró volt.
A hely kommunista párt szervezését Szekér István kezdte. A kisgazda pártnak is volt néhány tagja.
Községünk egy kis hányada volt cselédekből, illetve az ÁG. ide telepitett dolgozóiból állt. Ezeket az őslakosság igen nehezen olvasztotta magába. Hosszú évekig az ellentétek és surlódások gyakoriak voltak közöttük.
1955.-ben alakult községünkben az első TSZ. Amely azonban az ellenforradalom alatt felbomlott. Ezután 1960.-ig nem folyt közös gazdálkodás. 1960. decemberében újra megalakult s ettől kezdve az ellentétek vannak.
1960 decemberében kerül sor a község villamosítására is.

Az új Termelő Szövetkezet „Zöldmező” néven 624.kh. földterülettel alakult.
A következő ágazati megosztásban:
Szántó: 417.kh. gyümölcsös: 3. kh
Rét: 62.kh. szőlő: 26. kh.
Legelő: 80.kh. erdő: 35. kh. terméktelen: 2. kh.
A jelen legin TSZ. Elnöke, egyben agramonusa megalakulása óta Pintér Pál. Főkönyvelője 3. volt. A Tsz területe rendkívül rossz adottságú, hegyes, dombos igen nehéz művelésű.
Adottságnál fogva nagyobb beruházásra lehetőség nincs.
Építési beruházása a leg szükségesebbre korlátozódott.

A tagok háztáji állatállománya kedvezően alakul. A Tsz.-ben levő 40. családnál van sertés állomány, 30 családnál szarvas marhát is tartanak, valamint nagyszámú a baromfitartás.
A munkaerőhiány pótlására a nehezebb munkát a gépek végzik. a kapás növények teljes egészében vegyszerrel vannak gyomi irtva .
A munka díjazása részben a hagyományos munkaegység szerinti, részben részes művelés alapján történik. Negyed évenként rendszeres előlegezés van.
Az egy tagra jutó évi átlagos részesedés 12.000. Ft.
Számottevő a háztáji jövedelem is. Az állatértékesítés kapcsán, évi 30. db. hízó marha, 80.db. hízósertés.
Melléküzemág kialakítására nincs lehetőség, a jövő az egyesülés irányába hat.
A Tsz. megalakulása óta eltelt esztendők alatt az emberek tudata is átformálódott, igényeik emelkedtek, látókörük is lassan tágult.
Az utolsó tíz év a község belső életében is sok apró, de hatásában egyáltalán nem jelentéktelen változást hozott.
Elsősorban a lakáskultúra terén nagy a fejlődés. Megszűnőben vannak az úgynevezett „tiszta szobák”, s ma már alig akad család, aki életét egy konyhában éli le.
Bútoraikat új modern bútorokra cserélik le, lakásaikat szép függönyök, szőnyegek, csillárok, ízléses kézimunkák díszítik. A háztartások 70%.-ban van mosógép, sok az olajkályha, hűtőszekrény, porszívógép.
Ami még ennél is örvendetesebb egymás után készülhet a házi vízvezetékes fürdőszobák is. A TV. Készülékek száma csaknem 40.db, rádiója legfeljebb öt-hat családnak nincs.
Kulturális helyzet:
A község iskolájában csak egy tanító tanított ,Az 1935.-ben épült új iskolában már kettő ,majd a felszabadulás után három tanerő működött.1960-ban a felső tagozatot bekörzetesítették a Látrányi körzeti iskolába,ahova autóbusszal járnak be a tanulók . Jelenleg két tanerős alsó tagozatos iskolája van.
1950.-es években az ÁG. Fiataljaiból megalakult a KISZ szervezet, rendelkezésükre bocsájtottak egy magtárból átalakított szükség-kultúrtermet. Évekig itt zajlotta KISZ minden nagyobb rendezvénye, kulturáltnak egyáltalán nem mondható körülmények között, hiszen ülőhelyeket esetenként kellett összehordani,fűteni alig lehetett ,villany se volt.

Egyébként az ismeretterjesztő előadásokat a kézimunka szakkör ,a vöröskereszt ,nőtanács stb. gyűlései – előadásai is az iskolában folytak is. Ma még inkább ideszorul minden szervezett ,mert 1962.-ben ez a szükségterem is életveszélyessé vált és megszüntették.
Sajnos az italbolt - helyiségén kívül, ahol a keskeny filmes mozi is működik hetenként egy előadással, nincs egyéb összejöveteli helyiség, így a klubélet kialakítására még akkor sem volna lehetséges, ha nem mentek volna el szakmát tanulni, vidékre dolgozni.
Szórakozási lehetőség inkább csak akkor akad, ha a Somogytúri vagy Látrányi kultúrházban színházi tájelőadást szerveznek. Ilyenkor közös színházlátogatást szervezünk a község lakóival, 25-30. fővel.
1963-1964.-ben megszervezik az esti dolgozók iskoláját, ahol végülis tízen szerezték meg a nyolc osztályos végzettséget.
Az utolsó 10. év alatt a községből két agrár mérnők egyike Pest környékén, a másik Balatonlellén dolgozik a Tsz. – ben .
1958.tól a községi könyvtár is működik, régebben a Tsz. irodával közös helyiségben, jelenleg az iskola nevelői szobájában.1100.-nál több kötetű állományával a község lakóinak művelődését, téli szórakozását szolgálja elég jó eredménnyel.
Egészségügyi ellátottság:
Községünkben körzeti orvos nincs, orvosilag a Látrányi körzethez tartozunk, de hetenként egy alkalommal helyben is rendel orvos.
A helyi Vöröskereszt szervezet mely igen eredményesen működik - tart fenn négy elsősegély – nyújtó állomást. Ezek mindegyike mentőládával van felszerelve, s vele foglakozó tag tanfolyamot is végzett.
Ugyancsak a helyi szervezet érdeme, hogy a község lakossága már két alkalommal is kimagasló eredményt ért el a térítés nélküli véradásnál.
Közlekedési viszonyok:
A kövesút a község területén belül a Rákóczi Ferenc utcán halad végig. Ez elég jó minőségű portalanított út mely egyfelől Karáddal ,másfelől a 67.-es úttal köt össze. Az elmúlt évben korszerűsítették, azaz szélesebbé alakították s a beláthatatlan kanyarulatát levágták.
Elhelyezték a szükséges jelzőtáblákat is /pl. az iskolánál/ezzel biztonságosabbá vált a belterületi közlekedés.
Naponta háromszor Lelle felé, kétszer Karád felé megy autóbusz.

Majd később a Gamás-Fonyód autóbuszjárat is érinti a falutól kb. 1 km-re lévő belső elágazót, melyek elsősorban a vidéken dolgozók, továbbtanulók hazajutását szolgálják.
A napi utazókat megviseli a hosszú gyaloglás, főleg a téli hónapokban.
A település élén hosszú éveken keresztül Gál Géza tanácselnök /Látrányi lakos/ valamint Farkas Gyula tanácstitkár /Karádi lakos/ állt.
1971-ben a helyi Tanács megszűnik. Közös tanács lévén fontosabb ügyintézés Látrányban történik
Helyben Horváth Erzsébet hivatalsegéd látja el a feladatokat, passzuskészítés, telefonügyelet, hivatalos levelek kikézbesítését. A hivatalsegéd 1963-óta áll a lakosság szolgálatában.
1972 – ben a településen az egyetlen helyben működő munkahely a Zöldmező Tsz. is egyesül a Látrányi Alkotmány sz.-el. Ennek egyik oka, hogy egyre kevesebb az aktív dolgozók száma, másrészről pedig az állatállomány nagymérvű csökkenése.
Akis létszámú munkaerő Látrányba jár az állattenyésztésbe, kertészetbe, és gépműhelybe dolgozni.

Iskola
A két tanerős alsó tagozat egyik pedagógusa Sebe Sándorné /Sári tanító-néni / helyi lakos nyugdíjba vonul.Az ő helyét Takácsné helyettesítő pedagógus Balatonboglári lakos tölti be.
Hamarosan a másik helyi tanerő /Pintér Pálné /igazgatónő is eléri a nyugdíjas kort és nyugállományba vonul.Új tanító kerül a helyére /Varga Jenőné/Tatabányáról, aki családjával be is költözik a község szolgálati lakásába.

Az új pedagógus nem megfelelően látja el a feladatát, több szülő is észrevételezi a felmerülő problémákat.Ennek kapcsán úgy döntenek, hogy megfelelő helyre kerüljenek a gyerek.
1980-ban a községben működő alsó tagozatos iskolát is megszüntetik és minden általános iskolai tanuló a Látrányi iskolába jár be autóbusszal.
Az általános iskolásoknak diákjáratot biztosítanak, mely reggel Karád felől érkezik és a Látrányi iskola előtt áll meg.Viszont a tovább tanulóknak és a vidékre járó munkásoknak az autóbusz közlekedés nem megfelelő.

A rossz közlekedési viszonyok teszik szükségessé, hogy busz fordulót építsenek ki, ugyanis eddig az autóbusznak nem volt megfelelő hely a megforduláshoz.
1983-ban lebontásra került a régi tanácsház és helyére tervezik a buszforduló kiépítését.
A buszforduló társadalmi munkáinak szervezését és irányítását id. Rácz János helyi tanácstag végezte. A munkafolyamatokban a lakosság nagymértékben kivette a részét.
Társadalmi munkáért elismerő oklevelet kapott:
Hujder Ferenc és Illés László
A községi Tanács és orvosi rendelő a Rákóczi utca 36. sz. alatt a régi tűzoltó szertár épületében kap helyet. /1-1helységben /.
1985-ben létrehozzák az Elöljáróságot. Az előző vezetők javaslatára Elöljárónak Hujder Ferencet választották, figyelembe véve eddig végzett munkáját.
VB-tag: Bíró Józsefné, Horváth János
Titkár: Bíró József
Még ebben az évben elkezdődik a Vízmű társulás szervezése.
A Vízmű társulat elnöke: Hujder Ferenc
1986.év tavaszán a munkálatok elkezdődtek és a Vízmű november 07-én átadásra került.
A község életében a vezetékes víz óriási vívmányt jelent.

1986.évben a viszi Sportegyesület megalakult. Saját pálya nincs, a Somogytúri pályán játssza, a mérkőzéseit a viszi csapat.
1987-ben a település utcáinak rendbetétele és fásítása is sorra került.
Az eddig nehezen járható Zrínyi Miklós utcát is lekövezik.
A falu képe egyhangú és sivár, szebbé tételét fásítással oldják meg. Így a falu szebb arculatot ölt, kellemes zöld területek övezik.
A két párhuzamos utca a Petőfi S. U. és a József A. U. eddig zsákutca volt a két utcát összekötik, így az egyik utcából a másikba akadálytalanul lehet közlekedni. Tehát megszűnnek a zsákutcák.
1988. év nyarán saját sportpálya építésébe fognak, mely gondos munkával készül.
A sportolóknak és a sportot kedvelőknek is sokat jelentene a hazai pálya, ugyanis a csapat labdarúgó mérkőzéseire helyben többen ki tudnának menni és előnyt jelentene mindenkinek a hazai pálya.
A pálya elkészült és az első avató mérkőzésre 1990.év júniusában került sor.
A településen az ÁFÉSZ Ital és Vegyesbolt bérel javításra szoruló épületben van, magánháznál. Ez az állapot a jövőben nem tartható fenn. A raktárhelyiség vizes, penészes élelmiszerek raktározására nem alkalmas.
A településen új üzlet építését teszi szükségessé ez a tarthatatlan állapot.
1989-ben az utcák rendbetétele folytatódik, lekövezik és aszfaltburkolattal látják el az addig nagyon rossz állagú József A. és Petőfi S. Utcát. Ez év áprilisában átadják a forgalomnak a közlekedést megkönnyítve.
A fejlődés látszólag mutatkozik a településen, ugyanis a közvilágítást is felújítják.
1989. október 28-án megkezdik egy korszerű Vegyes és Italbolt alapozását a község tulajdonában lévő építési telken /Rákóczi u.30. Sz./.
Az alapozást a lakosság társadalmi munkában végzi.